A közönség mindig közelebb akar kerülni az őt megérintő előadóhoz, jobban meg akarja ismerni és kapcsolatban maradni vele, fokozottan igaz ez napjaink társadalmára. De az emberek már akkor is hálásak, ha csak egy film erejéig betekintést nyerhetnek a kulisszák mögé, láthatják mindennapjait és mindannak a csodának a születését, a mögötte álló munkát, amiért lelkesednek. Van aki rajongásból, van aki irigységből, de a legtöbben kiváncsiságból. Ilyesfajta kíváncsiságot hivatott csillapítani az Avicii - True Stories. Tim Bergling, a stockholmi zeneőrült srác felemelkedéséről, nehézségeiről, nagy döntéseiről és az EDM (Electronic Dance Music) ipar működéséről szóló filmet több millióan látták világszerte.   A nemrég megesett szomorú esemény előtt 6 hónappal bemutatott dokumentumfilm a kezdetektől mutatja be Tim pályájának alakulását és a csúcson töltött idejét. Miután, szinte még gyerekkorában rátalált egy stockholmi promoter, Ash Pournouri, hirtelen felivelő karrierjében nem volt megállás. Kezdetekről sem is igazán beszélhetünk komolyabban, Timet hihetetlenül fiatalon már a világ legjobbjai közt tartották számon, elképesztő karriert futott be rohamtempóban, mint tudható, később azonban ez jelenthette a végzetét is.

   A True storiestól pontosan azt kapja a néző amire vágyik, betekintést az alkotási folyamatokba, a sztárt és az embert közelről, a kulisszák mögül, őszintén és tisztán azt aki ő valójában. Az alkotót és a zene megszállottját. A kissé félénk, kissé naiv, érzékeny és elképesztő tehetséges srácot, aki konkrétan állandóan a laptopját bújja és a zenéje élteti. Bár a film gerincét maga Avicii elbeszélése adja a saját addigi karrierjéről, rengeteg nagy nevű előadót megszólaltatnak, akik ismerték és barátjuknak tekinthették Timet. Nyilatkozik Tiesto, méltatja David Guetta, alkotótársai közül Chris Martin, Wyclef Jean, Nile Rogers is interjút adott az alkotóknak. Mindegyikük láthatóan őszintén magasztalja és mélységesen tiszteli őt, kendőzetlenül beszél a vele való kapcsolatáról és, hogy milyen volt együtt dolgozni és alkotni.

   A filmesek néhány megszakítással hónapokat töltöttek Timmel és stábjával, időrendi sorrendben mutatják be a pályafutása egyes szakaszait, csúcs és mélypontjait. A hirtelen felkapott sztárt, aki egyből a mélyvízbe került, pedig a strandtól is iszonyodik. Persze erre csak később jöhetett rá, többszáz bulival és világkürüli turnéval a háta mögött. Az első jele annak, hogy a folymatos koncertezés, a hihetetlen nyomás és a stressz nem tesz túl jót, Tim betegsége volt. Többek között hasnyálmirigy és epehólyag-gyulladása, hosszú hónapokig tartó fájdalomcsillapítókon végigvitt turné és kezelések sora után sem épült fel teljesen. Tim azonban itt sem állt le és folytatta amit elkezdett. A film kendőzetlenül bemutatja ezeket a nehéz szituációkat is. Aviciiéhez méltó őrült tempóban kapjuk az infókat, a koncertmontázsokat, de korházi felvételeket is, exkluzív magánrepülőgépben rögzített beszélgetéseket, a turnémenedzserrel és a könyvelővel lefojtatott veszekedéseket.

   Az emberek nagyrésze csak a pénzt és a szinte végtelen luxust képzeli az ennyire sikeres emberek életébe. Bár itt abból is kaphat, malibui, ibizai házak, magángép, luxushotelek, mindez legbelülről.  De ez egyáltalán nem az összkép, az rengeteg apró részletből áll össze. Ha állandóan a lehető legnagyobb teljesítményre törekedsz, mindenki ezt várja el és a nyomás már elviselhetetlen, el kell jönnie végül a pillanatnak amikor azt mondod eddig és ne tovább. Konkrétan ezt a pillanatot is láthatjuk, amikor eldöntötte, hogy végleg felhagy a koncertezéssel 2016-ban. Azonban egyáltalán nem olyan egyszerű egy világsztárnak leállni a koncertezéssel, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nagyon komplex és rengeteg embert érintő, szervezési és logisztikai problémát vet fel rövid és középtávon. Így a daráló nem állhatott meg egyből. Timnek mégis volt bátorsága megtenni azt, amire eddig nemigen akadt példa. Különösen megdöbbentő közelről látni, ahogyan vívódik a fellépések és az ezekkel járó embertelen terhelés között.

   Személy szerint, ha a zenéje nem is tett rám hatalmas benyomást, a videoklipjeit kimagaslónak tartom. Viszonylag ritkák ma már az igazi, sztoris klipek, aminek van eleje és van vége, még színészi teljesítményt is igényel és világos üzenetet képes átadni. Ebben az Avicii klipek verhetetlenek, na meg az is büszkeségre adhat okot, hogy többet részben vagy egészben Magyarországon forgattak. Ezekre a klipekre tud reflektálni képileg a film, amiben rengeteg gyors montázst, lassított felvételt, szokatlan poziciókból felvett koncertanyagot  és bármelyik klipjébe beleillő külső vágóképeket, bevezetőket kapunk. Érdekesség továbbá, hogy a mélyebb, menedzsment tagok közötti beszélgetéseket láthatóan “otthagyott” fix kamerákkal vették föl.

   A film megtekintése után, aki még nem gondolt bele, megérthet valamit abból, mekkora stresszel, feszültséggel és milyen nyomással jár együtt ez az életstílus. A zeneőrült srác, aki a magánrepülőből is nyitott laptoppal és fülhallgatóval a fülén száll le, aki csak a zenéjével hajlandó foglalkozni, aki éppen akkor emelkedett fel, mikor az EDM is virágkoát éli, sajnos valódi áldozata a zeneipar mindent lehengerlő, embertelen, lélekölő tempót diktáló elvárásaianak. A film pozitív végkicsengése ellenére, sajnos az élet nem szánt happy endet Avicii történetének.